Miért ragaszkodunk a nyári vakációhoz? Az évnek ebben a részében (de gyakran persze máskor is) mindenki a nyaralási terveiről beszél. Annak ellenére, hogy milyen költséges -egyrészt a kieső bevétel másrészt a vakáció költségei miatt-, a mai gazdasági környezetben ritkán panaszkodunk a nyaralások miatt. De gondolják át, hogy ez mennyire furcsa a világunkban ahol a globalizációnak köszönhetően a verseny egyre kiélezettebb.

Mire jó a nyaralás?

Most nem olyan gazdaságokról beszélünk, ahol az emberi erőforrással történő gazdálkodás kevésbé kifinomult. Olyan gazdaságokra gondolok például, mint az Amerikai Egyesült Államok, ahol az emberek nagy részének egy de maximum két hét szabadsága van, míg mi itt Európában gyakran 5 hét szabadsággal is rendelkezünk. Miért van ekkora különbség?

Vizsgáljuk meg a témát részletesebben is. Először tekintsük át a a vakációt mint olyat általánosságban, majd nézzük meg azt, hogy a vállalatok hogyan készülnek fel erre a minden évben jelentkező „problémára”.

Egy kis történelmi áttekintés

A vakáció, mint koncepció nem tekint vissza hosszú múltra. A fogalom, az 1930-as évek előtt szinte egyáltalán nem is létezett,legalábbis nem a mindennapi emberek, az utca embere számára. A munka szükségszerű volt, a biztos munkahely pedig szinte luxusnak számított. A munkások nagyrészét napi bérben fizették és az 55 órás munkahét volt az átlag. A szakszervezetek a magasabb bérezésért harcoltak és nem azért hogy több szabadideje legyen a munkásoknak. Ez az 1929-es Wall Street-i gazdasági válságot követő időszakban vált élesebbé, amikor is a csökkentett munkaidővel a munkanélküliséget próbálták kivédeni, semmint a munkások szabadidejét növelni. A világ 2007-ben, legalábbis az a fele amelyikben mi élünk, nem is lehetne jobban ennek pont a fordítottja.

Az első tudós aki a szabadidő jelenséget tanulmányozta, Thorstein Veblen volt (1857-1929), egy norvég származású de amerikai közgazdász és szociológus. 1899-ben írott könyvében „The theory of the leisure class…” ebben a műben Darwin evoluciós elméletét próbálta az akkori modern gazdasági viszonyokra alkalmazni. Példának okáért egyebek közt azt kutatta, hogy mi a valódi indítéka az uralkodó osztály olyan passzióinak, mint a szabadidő hasznos eltöltése, a sportolás, a művészetekkel való foglalkozás vagy a vallásosság. Ennek a meglehetősen szűklátókörű, szocialista szemléletű kutatásnak az eredményeképpen az ún. Szabadidővel rendelkező társadalmi rétegre koncentrált, akik demonstrálhatóan nem csinálnak semmit és akik kimutathatóan sokat költenek. Ennek az „osztálynak „ az emelkedése egybeesett a magán birtokok növekedésével, a magazinokban távoli helyekről megjelenő cikkekkel és ugyanitt a gazdagokról és hírességekről megjelenő beszámolókkal. Kialakult egy olyan szemlélet, ahol becsben tartották és felnéztek azokra, akiknek több pénzük volt, mint amit el tudtak költeni azok, akiknek semmijük sem volt.

Ezalatt Európában

Az emberiség a létezése óta folyamatosan vándorolt. A múltban ez persze szükségszerű volt. Az emberek táplálék után kutattak vagy hódítottak. Felfedező utakra indultak vagy keresztesháborúkra. Később, mindenféle ember utazott a megélhetésért. Példa erre, az utazó kereskedők, a cirkuszi mutatványosok, a színészek, a matrózok. A szabadidőt utazással töltők a 18. század második felétől indultak csak útjaikra. A „nagy körutazás” különösen az angolok körében volt rendkívül népszerű. Ez általában lovasfogattal megtett túrát jelentett Itália nagyvárosaiban, Verona, Róma Firenze meglátogatásával. Ez az angol eredetű szó a turizmus gyökere. A vasútvonalak kiépítésével a az utazás sokkal olcsóbb lett, így a „turizmus” a kevésvé jómóduak számára is elérhetővé vált. Az olyan nagyformátumú emberek, mint Henry Ford, Bill Gates vagy Richard Branson hozzájárultak ahhoz, hogy a klasszikus értelemben vett „szabadidős” társadalmi rétegbe ma már mindenféle emberek a legkülönbözőbb foglalkozással is beletartoznak.

World Class Performance – Világszintű teljesítmény

1990 óta a gazdaságunk egyre globalizálódik, Hollandiában meg főként. Tehát, hogy a fizetésünk szintjét megtarthassuk egyre több hozzáadott értéket kell termelnünk az munkával eltöltött időnk alatt. Ez a folyamat jelentős, elsősorban mentális stresszt jelent. Nem tudom hogy mindenki így éli –e meg, de a szellemi megterhelés után sokkal nehezebb kikapcsolódni, mint a nagy fizikai megterhelések után. A munkánk egyre inkább az eszünktől követel őrületes tempót és nem az izmainktól. Még a munkások a gépkezelők is egyre többet gondolkodnak megoldásokon a feltárt problémákon ( amit azonnal meg is valósíthatnak). A sajkát csoportodon belüli optimális munkavégzés már nem elég. Az a fontos, hogy Te mivel járulsz hozzá az értékteremtő folyamat egészéhez. Ez hihetetlenül kielégítő és hasznos és az is nyilvánvaló hogy időről időre ki kell ereszteni a gőzt és meg kell szabadulni a feszültségtől.

A szabadidő

A technikai tudással rendelkező emberek ismerik a relaxációs idő eméletét. Külső erők hatására egy test fizikai formája megváltozik, például egy teherautó rugója. Amikor az erőhatás megszűnik egy kis időbe telik míg a test visszatér az eredeti formájába. Hasonlóan működik a szellemi állapotunk a munkavégzés alatt. Egy hosszú hétvége például nem igazán befolyásolja a munkavégző képességünket.Többé kevésbé automatikusan újra felvesszük a megszokott ritmust. Ez azonban megváltozik, ha mondjuk egy hónapos szabadságról térünk vissza. Akkor egy hétbe is beletelik míg belerázódunk újra a rutinba. És meglehetősen fárasztónak találjuk a munkát! Gyakran azonban ez a jele annak hogy valóban teljesen kipihentük magunkat. Mi történik egy éves sabbatical után? Úgy tűnik sem a túl hosszú sem a túl rövid szabadság nem optimális. Nyaranta a három hetes vakáció az ideálisnak mondható. Ez azt jelenti, hogy még mindenki eleget pihenhet ahhoz, hogy jó kondicióban és jó egészségben élje meg a nyugdíjaskort.

Egy kis jóindulattal be tudjuk azonosítani azt a három egymástól különböző erőt, ami a nyaralás iránti vágyat stimulálja bennünk:

1. a társadalmi helyzetünk, a társadalomban kivívott helyünk

2. a körölöttünk levő világ megismerése, a kiváncsiságunk

3. teljes és élvezetes ellazulás, főként szellemi lazítás

Legyen az gazdag, szegény, koldus vagy tolvaj – a társadalom minden rétegében ezek a fentiek a motiváló erők. Valami ösztönszerűen is arra késztet bennünket, hogy minél többet dolgozzunk, ha ezzel egy kis szabadidőre tehetünk szert. Tehát gazdasági szempontból sincs okunk panaszra a vakáció rendszerével kapcsolatban. Különben is ki merné elindítani a vakáció problémakörének témáját? Olyan stressznek tennénk ki magunkat, hogy a keletkezett feszültséget egy űrutazással sem tudnánk levezetni.

A Blom Consultancy szerepe

Mr Steven Blom 15 évvel ezelőtt arra a felismerésre jutott, hogy bármilyen típusú munkavégzés is legyen az, a termelékenység gyakorlatlag mindenhol növelhető. A Blom Consultancy segít Önnek a folyamatos fejlesztésben azáltal, hogy:

o Bevezeti az OEE mérést és a vállalatra igazítja

o Workshop-okat tart az érintettek számára az OEE hatékony használatáról

o Segíti az OEE mérések eredményeinek elemzését

o Segíti a vállalatot egy World Class fejlesztési program felállításában

o Segíti a vállalatot a fejlesztések hatékony kivitelezésében